1974-ben születtem Hatvanban. Öt gyermekem van, a legkisebb négy, a legidősebb tizennégy éves. Ökologikus szemléletű kertészként zöldségtermesztéssel foglalkozom nagyszüleim földjén Boldogon. Korábban könyvtárosként a megyei könyvtárban, majd az ELTE egyetemi könyvtárában dolgoztam, de dolgoztam már pénzügyi tanácsadóként és újságíróként is, valamint rövid ideig egy hatvani biobolt üzemeltetésével is kísérleteztem. A Lehet Más a Politikába 2008-ban, mozgalomként való indulásakor léptem be, később részt vettem a párt Heves megyei szervezetének megalakításában, amelynek 2010 és 2017 között elnöke is voltam.
Az ökopolitika a szeretet politikája
Annak idején azért léptem az LMP tagjai közé, mert pontosan azokat az elveket és ideákat hirdették, amelyeknek a magyar közéletben való képviseletét akkor már évek óta hiányoltam. Az LMP azóta is konzekvensen tartja magát ezekhez a vállalt értékekhez. Az azóta eltelt években meggyőződésemmé vált, hogy az ökopolitika a szeretet politikája. Ez megnyilvánul akkor, amikor igazságosságról beszélünk, egyenlő esélyekről, egyenlő megbecsülésről, a kisebbségek védelméről, az elesettek, szegények védelméről, elfogadásról, akkor, amikor fenntarthatóságról beszélünk, mert ez az utánunk jövő nemzedékek szeretete, a természet, az élőhelyünk szeretete, akkor is, amikor a részvételiségről, a közösségek fontosságáról beszélünk, az igazságossághoz hasonlóan ebben jelenik meg embertársaink, felebarátaink szeretete, elfogadása, annak megértése, hogy az ember csak másokkal együtt képes előremutató cselekvésre.
Munkavállalók helyzete és az alacsony bérek
A térség munkaerőpiacát meghatározzák a nagy összeszerelő üzemek, és ezzel a fellazított munkajogi szabályok miatti kiszolgáltatottság, a dolgozók teljesítőképességének határáig kitolt munkaidő és munkarend széles rétegeket érint, miközben a szakszervezetek ezekben a gyárakban jellemzően gyengék. Különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak a munkaerő közvetítő cégeken keresztül foglalkoztatottak. A bérek alacsony színvonala pedig folyamatos anyagi bizonytalanságban és kiszolgáltatottságban tartják a dolgozókat, és az egyik legnagyobb hajtóereje az elvándorlásnak.
Helyi gazdaság
Hatvan-Heves-Kisköre térsége rendkívüli mértékben kitett a globális gazdasági folyamatoknak, munkaerőpiacát mindössze néhány globális cég uralja, ami komoly veszélyeket rejt magában. Ezért fontos a helyi gazdaság fejlesztése, erősítése, a globális folyamatokra rugalmasabban reagálni képes szerkezet kialakítása. Szükséges lenne többszintű támogatást nyújtani a helyi termelőknek, iparosoknak és más kisvállalkozóknak, segíteni az innovatív vállalkozásokat, segíteni és népszerűsíteni a helyi termékek kereskedelmét, visszaszerezni az oktatás felett való önrendelkezést, és jelentősen fejleszteni azt.
Város és vidéke
Város és vidéke mindig csak szerves egészként értelmezhető, mind gazdaságilag, mind kulturálisan, mind a mindennapok, az emberi kapcsolatok szintjén. Érdekes módon ez a szemlélet sehogy sem jelenik meg a fejlesztéspolitikákban. A városok és falvak vezetése saját településére úgy tekint, mint hajótöröttek ladikjára, amely a körülötte úszkáló ladikokkal verseng az elérhető forrásokért. Valójában minden stratégiai elképzelést, minden fejlesztést kistérségi szinten kellene átgondolni. A vidéki város és a falvak megtartó ereje is jelentősen növekedne, az élet a XXI. századi elvárásoknak megfelelőbb lenne, ha a vidéki várost körülvevő falvak be lennének kapcsolva annak vérkeringésébe, ha az egészre szerves egységként gondolnánk. Ha a közlekedést egy ilyen szemlélet szerint fejlesztenénk, ha a város és a falvak különféle szolgáltatásait ennek értelmében fejlesztenénk, és tennénk minél inkább elérhetővé a térség minden lakója számára, ha tudatosan erősítenénk a helyi gazdaságot sokkal élhetőbbé válna a vidék.
Amíg mondjuk egy kulturális szolgáltatást úgy fejlesztünk, hogy csak a húszezres lakosságú városunkra gondolunk, akkor nagyon költségesnek láthatjuk, a helyi igényeket ehhez képest pedig alacsony szintűnek. Azonban, ha a százezer fő lakosú kistérségben gondolkodunk, akkor már kecsegtetőbb lehet a projekt sikere, feltéve, hogy a falvakban élők képesek elérni a szolgáltatást.
Közlekedés
A közlekedés mindig kardinális kérdés, nem csak a vidékfejlesztők, hanem a lakosság körében is. Ennek térségünkben több rétege van.
A fenti kulturális szolgáltatás életképességéhez valószínű, hogy szükséges lenne olyan szintű közösségi közlekedési hálózatot működtetni, amely a falvakban élők számára is elérhetővé teszi azt, vagy ha az egy faluban van, akkor a városiak számára. Csakhogy a buszok és vonatok gyakran ritkábban járnak mint óránként, este nyolc után pedig gyakorlatilag leáll a helyközi közlekedés. Utópisztikus elképzelésem szerint fel kellene ismerni, hogy a Hatvant körülölelő falvak akkora közelségre vannak, mint egy Kelet-pesti külső kerület számára az Örs vezér tere, ésszerű lenne, ha ezeket a településeket gyakrabban indított és éjszakai járatokkal is közelebb hoznánk egymáshoz.
Egy másik probléma a választókerületben a dél-hevesi térségre jellemző, ahol egyes falvak szinte elérhetetlenek tömegközlekedéssel, annak dacára, hogy ezen települések szegénységére jellemző, hogy gépkocsit fenntartani valódi luxus a családok számára, ráadásul a falvakba vezető utak állapota egyes esetekben a gépkocsival való közlekedést is jelentősen nehezíti.
Hatvani probléma a városban a főúton kialakuló dugók, amelyek régebben nem voltak jellemzőek. Itt felmerülnek közlekedésszervezési problémák lehetőségei is, de végső soron mégis arról van szó, hogy túl sok az autó az utakon, aminek nem az átmenő forgalom, hanem a helyi használatú gépkocsiforgalom az elsődleges oka, ugyanis nincs alternatíva, a helyi tömegközlekedés gyakorlatilag értelmezhetetlen, a kerékpáros infrastruktúra kiépítettsége részleges, egyes helyeken elhibázott. Átgondolt fejlesztés, járatsűrítés lenne szükségszerű a helyi buszközlekedés és a kerékpáros infrastruktúra területén. Annak ellenére, hogy a probléma helyi gyökerű a város vezetésében újra és újra felmerül a déli elkerülő út építése, ami teljességgel szükségtelen, viszont jó korrupciós tényező.
Civilek, helyi közösségek
Kiemelkedően fontos a helyi közösségek létrejöttének és működésének segítése. Ezek a közösségek és szervezetek jelentősen növelhetik a települések lakóinak életminőségét, élhetőbbé tehetik a települést, növelhetik azok megtartó képességét. És nem utolsó sorban a helyi demokratikus közélet kialakulásában nélkülözhetetlenek. Ezeket a közösségeket mind infrastruktúra biztosításával, mind közvetlen anyagi támogatással segíteni lehet.
Szegénység
A dél-hevesi térségben a szegénység elviselhetetlen méreteket öltött, itt vannak olyan falvak, amelyek népességének nagyobbik részének még a megfelelő mennyiségű élelmiszerhez való hozzájutás is probléma. Sok a mentálisan sérült ember, a problémákat generációkon keresztül görgetik maguk előtt. Ezeken a helyeken összetett felzárkóztató programokra van szükség, amelyeknek része a helyi munkahelyteremtés, az ehhez szervesen kapcsolódó oktatás, és a mentál-higiénés foglalkozás.
Kórház
Az egészségügy, kiemelten a kórház szinte mindig kampánytéma Hatvanban. A fideszes vezetés felújította a kórház épületét, és eszközöket is vásároltak, de az egészségügy általános problémái, a kevés és túlterhelt egészségügyi szakember, a képzett orvosok és nővérek elvándorlása itt is probléma.
Oktatás
Vissza kell állítanunk az oktatási intézményeink feletti önigazgatást, iskoláink fenntartását járási szinten kell megszerveznünk szoros egyetértésben az iskolahasználó közösségekkel. Helyre kell állítanunk az oktató-nevelő munka szabadságát, a diákok számára pedig olyan oktatást létrehozni, amely számukra örömet jelent. A jó iskola társadalmunk jövőjének legfontosabb záloga, egyben a legfontosabb közösségszervező erő, és a térség megtartó erejének alapja.
